Előző posztomban leszámoltam a kezdő írók legfőbb ellenségével. Ma kivesézem, milyen kérdéseket érdemes feltenni az előolvasóknak és a bétáknak.

Emlékszem, pár évvel ezelőtt mennyire könnyedén jöttek a szavak. Úgy peregtek előttem a képek és a jelenetek, mintha filmet néztem volna. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy leírjam a látottakat, és a szereplők érzelmeit. Két-három hónap múlva elégedetten dőltem hátra. Elkészült a nagy mű! Roppant büszke voltam magamra, hiszen ennyire nyúlfarknyi...