Aurora P. Hill

2022.06.17

Mi volt az a pont, amikor történetírásra adtad a fejedet? Mit szólt hozzá a környezeted?

Zugíróként kezdtem, ahogy talán a legtöbb szerző. Tizenhat évesen, a pubertás közepén pont az nem hiányzott, hogy valaki megmondja, miért nem jó az, amit csinálok. (Ha dicsérték volna, azt meg nem hittem volna el, így inkább lapítottam.) Akkoriban elég zárkózott voltam, az írás afféle menekülés volt a való világból.

A családomból anyukám biztosan sejtette, és valószínűleg elmondta apukámnak is, mert amikor (18 évvel később) megnyíltam előttük, meg sem lepődtek. A barátok, rokonok, ismerősök annál inkább. Ki tudja, talán még rejtegetek pár titkot... 

Kinek ajánlanád a legutóbb megjelent/nemsokára megjelenő regényedet? 

Mivel az eddig megjelent két kötetem a Serbeniai Krónikák sorozat részei, és egyik sem értelmes a másik nélkül, muszáj együtt emlegetnem őket. Cím szerint a Csillagos ösvényen, valamint az Adelin és Ettran jelent meg, és Aurora P. Hill néven írtam őket.

A Serbeniai Krónikákat azoknak ajánlom, akik eddig nem igazán nyúltak hozzá a fantasy műfajához, de kedvük lenne kilépni a komfortzónájukból, hogy megismerjenek egy olyan világot, amiben nem a varázslók, boszorkák, vámpírok, egyszarvúak vagy a sárkányok kapják a fő szerepet, mégis megmarad a fantasy könyvek élménye.

Rengeteg olvasóm az én könyveimmel indított ebben a műfajban, és azóta a sarkamon állnak a folytatásért! Csodálatos érzés!

Milyen történeten dolgozol jelenleg?

A Serbeniai Krónikák III. könyvét nagyon sokan várják már, így a kéziratot olvasgatom, hogy aztán startoljak a bétákkal egy újabb körre. Az eddigiekhez képest egy sötétebb hangulatú rész következik, ami párszor biztosan elborzasztja majd az olvasókat. A korábbi világ a múlté lesz, és a gonoszság üti fel a fejét a fejezetekben.

Amit még idén szeretnék, az egy regénypályázat, amire van egy majdnem kész kéziratom (amikor 23-24 évesen időmilliomos voltam, akkor írtam J). Igényel némi munkát, de szerintem belefér az időmbe.

Egy Wattpados történet is készülőben van, azonban az marad utoljára.

Van egy fontossági sorrend, és ehhez tartani fogom magam.

Mivel foglalkozol, ha épp nem a klaviatúrát koptatod?

A kiskertemet rendezgetem. Tirolban egy napon belül változnak az évszakok (reggel tavasz, délben nyár, este ősz). A gaz pedig egyik napról a másikra visszanő, sokkal durvábban, ami kiakaszt. A szomszédok szerintem azt hiszik, hogy nincs más dolgom, mint tépkedni a fűszálakat a virágok közül.

A gyerekekkel vagyok. Az idei nyarat igyekszünk tartalmasan megélni az elmúlt évek bezártságához képest.

Kávézom. Anélkül nincs semmi. Se kaja. Se program. Se semmi. És én sem létezem.

Éltél meg írói válságot? Ha igen, hogyan jutottál túl rajta?

Nem, még nem volt ilyen. Ha volt is, akkor nem annak éltem meg, hanem egy akadálynak, amit meg kell ugrani. Amúgy pedig ha valami nem megy, azt nem kell erőltetni. Az írás komoly agyi munka, ugyanúgy kell a pihenés, mint sportolás vagy fizikai igénybevétel után.

Ha jön egy ilyen blokád, akkor becsukom a laptopot, és pattintok egy sö... Olvasok. :D

Kitől/kiktől olvasol szívesen?

Nincs konkrét szerző, akit szeretek, és senkit nem pöckölök odébb, csak mert úgy gondolom, hogy nem nekem való. Az utóbbi időben olvastam már olyan könyveket is, amikhez korábban nem is nyúltam volna hozzá. (pl. sci-fi)

A fantasy azonban még mindig az első helyen van, azok közül szívesen válogatok.

Hol találkozhatnak/találhatnak veled/rád az olvasók?

Ahogy Dzsini mondja Aladdinnak: "Itt, itt, itt, itt, itt és... akárhol."

Online mindig elérhető vagyok (kivéve, ha alszom), személyesen csak alkalmanként, de ezt be szoktam harangozni az írói oldalamon.

© 2022 Alyona Crower. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!